Ezred tulajdonosok

Sándor, württembergi herceg, lovassági tábornok (1850-1885) 

1850. december 2-án 46 éves korában, mint altábornagy neveztetett ki ezredtulajdonossá. 1885. július 4-én bekövetkezett haláláig igaz apai szeretettel gondoskodott ezredéről. Nem egyszer tüntette ki látogatásával ezredét, s minden ilyen látogatása maradandó emléket hagyott vissza a 11. huszárok szívében.

Windisch-Graetz József herceg, lovassági tábornok (1887-1906)

1831-ben született, s mint fiatal huszártiszt részt vett az 1849. és 1859-i olasz és 1866-i porosz hadjáratban, hol vitézségével a katonai érdemkeresztet érdemelte ki. 1869-ben a 12. huszárezred parancsnoka, majd dandár- és hadosztályparancsnok. 1890-ben az arciére (tiszti) testőrség kapitánya, s mint ilyen halt meg 1906. október 18-án Bécsben. Ravatalánál a 11. huszárezred tisztjei állottak díszőrséget s temetésén, melyen I. Ferenc József is megjelent, a 11. huszárezred tiszti kara testületileg, altiszti kara és legénysége pedig küldöttségileg vonult ki.

Windisch-Graetz szintén több ízben időzött Szombathelyen, s mellszobrát, olajfestésű képét ajándékozta ezredének.

I. Ferdinánd bolgár fejedelem (1906-)

1906-ban tüntette ki I. Ferenc József azzal, hogy a 11. huszárezred tulajdonosává nevezte ki.

A Szász-Kóburg-Gótha-Koháry hercegi család sarja, tehát magyar vér folyt ereiben. 1861. február 26-án született, s 21 éves korában, 1881. április 27-én a 11. huszárezred hadnagyává nevezték ki, ahol általános szeretetnek és tiszteletnek örvendett, s szolgálatát mintaszerűen teljesítette.

1887. július 7-én a bolgár fejedelemség trónjára választva, mint főhadnagy távozott a hadsereg kötelékéből. 1908. október 5-én a bolgárok királyává kiáltották ki.

Két fia szintén a 11. huszárezredben viselt tiszti rangot (Borisz trónörökös, Tirnovo hercege, mint alezredes és Kyrill, Preslaw hercege, mint őrnagy).

I. Ferdinánd őszintén ragaszkodott a 11. huszárezredhez, melynek keretében ifjúságának pár esztendejét töltötte, s melynek később ezredtulajdonosa lett. Ezredtulajdonossá való kinevezése után, 1906 szeptemberében meglátogatta ezredét, s két napot töltött Szombathelyen. Az ezred minden tisztjét, altisztjét és számos huszárját rendjelekkel tüntette ki és élet-nagyságú lovas képét adta emlékül a tisztikarnak.

A világháború alatt is állandó összeköttetésben volt ezredével. 1916. februári és decemberi bécsi tartózkodása alatt, valamint 1916. szeptemberében a galiciai harctéren fogadta a 11. huszárezred küldöttségét, s számos kitüntetést adományozott az ezred tagjainak.

Kiegészítő információ