Tudta-e, hogy……

  • a legöregebb huszár Skultéty László zászlótartó őrmester volt, aki katonai szolgálatának 81. évében, 95 évesen halt meg 1832-ben.
  • a kabát ujjhajtókáján lévő díszt – melyet medvekörömnek neveztek - állítólag Mária Terézia azért vezette be, hogy magyar vitézei ne a kabátujjukba töröljék orrukat.
  • egy 1677 évi előírás a huszárruha alapszínének a sötétkéket és a sötétzöldet jelölte meg. Zöld nadrágot azonban a magyar huszár nem hordott, mert a zöld Mohamed próféta szent színe volt, ilyen volt a zászlója és a Mekkát megjárt zarándokok turbánja. Ha „hitetlen gyaur” ezt a szent színt testének becstelenebbik felére húzta, a törökök azon nyomban felkoncolták a hadifoglyot.
  • hogy Európa-szerte csak a század közepén rendelték el a katonáknak, hogy alsónadrágot viseljenek.
  • a tisztek és altisztek jellegzetes megkülönböztető jelvénye volt a bot. A tiszteké fényezett fából, az őrmestereké nádból, a káplároké mogyorófából készült.
  • a huszárezredek zenekarai csupa szürke lovon vonultak ki.
  • az üstdobok az ezred féltve őrzött büszkeségei voltak, ugyanolyan tisztelet övezte, mint a zászlót. Elvesztésük esetén - a zászlóhoz hasonlóan - nem volt szabad pótolni, hacsak nem zsákmányoltak helyette másikat.
  • az ezred-üstdobosnak, illetve az ezredtrombitásnak több nyelvet kellett beszélnie, mert az ellenséghez követ gyanánt mindig őt küldték.
  • mikor a századhoz új tiszt vonult be, a századtrombitásnak „Trinkgeld” járt.
  • az ezredtulajdonos adott a tiszteknek és a legénységnek nősülési engedélyt, amiért az illetőktől ajándék járt neki.
  • 1769-ben a tisztek számára házassági óvadékot írtak elő, valamint a tisztikarnak csak egyharmada lehetett nős.
  • a kapitány a legénységnek ajándék ellenében - rendszerint egy ezüstkanál – adott nősülési engedélyt.
  • ha egy tiszt örökösök, vagy végrendelet nélkül halt meg, hagyatékát az ezredtulajdonos kapta. Ha voltak örökösök, vagy volt végrendelet, akkor az ezredtulajdonosnak csak egy ló, vagy pedig 100 arany járt az örökségből.
  • a kornét látta el háborúban a hadiköveti szolgálatot, valamint a többi különös kiküldetést. A halálra ítélt huszárok számára az ezred 2 kornétjának kellett kegyelmet kérnie.
  • 1828-ig a Magyarországról toborzott katona életfogytiglani szolgálatra volt kötelezve. Ha nagyon megöregedett, vagy megrokkant, akkor Abschied-et („obsitot”) kapott.
  • a hadkiegészítés, a verbunk hazai gyakorlata a német Werbung (jelentése „reklám”) kifejezésből ered.
  • aki elfogadta a „parolapénzt”, azt mustrára rendelték. A mustramester szemrevételezte, hogy a jelentkező egyáltalán alkalmas-e a fegyverforgatásra, van-e megfelelő hadfelszerelése, alkata a katonáskodáshoz. Ha igen, az elöljáró a soltésszal (hadbíróval) felolvastatta a hadicikkeket, majd feleskette az újoncot az ezredzászlóra.
  • a toborzók nőket is alkalmaztak. Dalos lányokat fogadtak fel, akik jelenlétükkel, nótájukkal még vonzóbbá tették a verbuválást és mint táncosnők is kéznél voltak.
  • megtévesztés módszere sem hiányzott a toborzók hazai gyakorlatából. Gyakori volt, hogy a gyalogezredek verbuválói díszes öltözékükkel vezették félre a katonának álló legényeket. Ilyen csellel élt 1810-ben, Vas megyében Martinovics kapitány is, amikor lovassági kardot és tarsolyt kért kölcsön a fegyvertárból a 48. gyalogezred verbuválói részére.

Kiegészítő információ