Szombathelyen 1879-ben vetődött fel először egy huszársági laktanya megépítésének ötlete.
Vas vármegye közgyűlése 1879-ben beleegyezett a laktanya megépítésébe, és négy évvel később már a nyolcszáz fő befogadására képes épületek tervei is rendelkezésre álltak.
Az első építési terveket Hauszmann Alajos építész, egyetemi tanár készítette, ám az építkezés jósolt költségei (kb. 1.600.000 Ft) túl magasnak bizonyultak, a terveket át kellett dolgozni. A végleges terveket Pártos Gyula építész készítette el. Az objektum számára a kőszegi és a söptei út közötti 42 katasztrális hold nagyságú területet jelölték ki és elrendelték, hogy a szükséges ingatlanokat akár kisajátítással is biztosítani kell.
Az építkezés 1888 februárjától 1889 októberéig tartott. A laktanyabizottság igen szigorúan megszabta: csak jó minőségű anyagot szabad felhasználni. A csapatkórházzal együtt negyvenhárom épületből álló katonai létesítmény határidőre elkészült és 1889-ben díszes ünnepség keretében átadásra is került. Az Osztrák–Magyar Monarchia egyik legkorszerűbb létesítményét Ferenc Józsefről nevezték el és október 22-én, a k. u. k. 11-es huszárezred tulajdonosa, Josef Windischgrätz.
Az ezred legénységét 1898 óta Vas és Zala megyéből sorozták
A huszárok 1912 tavaszáig, Galíciába helyezésükig maradtak a városban.
1904 pünkösdjén óriási lovasparádéra került sor a szombathelyi 11-es huszárezred laktanyájában. A bemutatók mellett igazi szenzációt jelentett a díszvendég – és egyben fővédnök – Frigyes főherceg látogatása.
Az erről szóló beszámoló részletesen leírta a különböző lovas mutatványokat (ugratások, lovas attak, szalagrabló verseny, csikósnégyes, jelenet a háborúból és menyasszonyrablás lovas üldözéssel). A két és fél órás bemutató izgalomban bővelkedett; az ágyúszó, a puskaropogás, az elrabolt menyasszony sikítása, a csikósok és huszárok kurjantásai, s nem utolsó sorban a közönség elismerésének hangjai messze hallatszottak a városban. A laktanyabeli mutatványokat virágkorzó követte. A feldíszített fogatok sora másfél órán át vonult a Szent István parkig. A Szombathelyi Friss Újság részletesen közölte, hogy kik és hány kocsival, fogattal vettek részt a pompás felvonuláson.
A program olyannyira jól sikerült, hogy pár napon belül megismételték. Amikor lovag Scheibenhof Károly huszárezredes megjelent Brenner Tóbiás polgármester előtt, hogy megköszönje a városnak és a polgárságnak a közreműködését kijelentette, hogy „a tisztikar a legnagyobb készséggel hajlandó a lovasünnepélyt a város által kijelölendő köz-, vagy jótékony czélra megismételni. Ennek köszönhetően közönségünk vasárnap és csütörtökön ismét gyönyörködhetik a tüneményszerű látványosságokban… tetemesen leszállított belépti díjak mellett. Jótékony czél gyanánt alkalmasint az építendő gyermekkórházat fogják kitűzni.”
A szombathelyi 11-es huszárezred I. Ferdinánd bolgár fejedelem személyében új tulajdonost kapott, aki ifjúkorában pár esztendeig az ezrednél szolgált. Kinevezése után 1908 szeptemberében meglátogatta ezredét, s két napot (24-25.-én) Szombathelyen töltött.
Az ezredet 1912-ben Lancutba( Lengyelország, Gelícia) helyezték át, de az ezredtörzs és a sorozó bizottság itt maradt egészen az ezred felszámolásáig (ami 1918 novemberében következett be).
1919-ben a tanácsköztársaság bukása után újra szerveződött a 11-es Huszárezred. A felszólításnak meg volt az eredménye, szép számmal bevonult legénységünkből mankóbüki Balogh Aladár őrnagy egy deli huszárszázadot állított fel. 11. Huszárszázadhoz csatlakozott egy 9. Nádasdi Huszárszázad is, s e két század, mint a Szombathelyi Huszárosztály a Dunántúli Huszárezred elnevezés alatt a Magyar Nemzeti Hadsereg lovasságának alapját képezte. Később bővülve az 5., 8 közös, a 6. és 7. honvéd huszárszázadokkal. Ezen ezred a hírneves báró Lehár Antal vezette hadosztály keretében a románok által kiürített Budapestre való ünnepélyes bevonulásban, majd a Tiszántúli harcokban. Több mint fél év után értek vissza Szombathelyre ahonnan Keszthelyre helyezték a századot és 1921-ben végleg megszűnt.
.
Az ezredet 1912-ben Lancutba helyezték át, de az ezredtörzs és a sorozó bizottság itt maradt egészen az ezred felszámolásáig (ami 1918 novemberében következett be).
1919-ben – a megalakuló nemzeti hadseregben – egy 11-es huszárszázad is részt vett. Ezt Keszthelyre helyezték és 1921-ben megszűnt.