Tudta-e, hogy?

-A fekete-sárga zsinórzatot 1770-től viselték a huszárok.

– A legénység tényleges szolgálati ideje és kiegészítése. A legénységet törvény szerint 1827-ig, a

valóságban azonban 1845-ig életfogytiglan tartó szolgálatra toborozták, így nem volt ritkaság a

20-30 esztendeig szolgáló vén huszár. A tényleges szolgálatot 1845-ben 14 évre,1850-ben 8 évre,

1868-ban pedig 3 évre szállították le. Az újoncozás 1850-ig toborzás útján, 1850-től azonban már

sorozással történt.

– Ha nagyon megöregedett a huszár, vagy megrokkant, akkor Abschied-et („obsitot”) kapott.

– a tisztek és altisztek jellegzetes megkülönböztető jelvénye volt a bot. A tiszteké fényezett fából, az

őrmestereké nádból, a káplároké mogyorófából készült.

– az ezred-üstdobosnak, illetve az ezredtrombitásnak több nyelvet kellett beszélnie, mert az

ellenséghez követ gyanánt mindig őt küldték.

– a legöregebb huszár Skultéty László zászlótartó őrmester volt, aki katonai szolgálatának 81.

évében, 95 évesen halt meg 1832-ben.

– egy 1677 évi előírás a huszárruha alapszínének a sötétkéket és a sötétzöldet jelölte meg. Zöld

nadrágot azonban a magyar huszár nem hordott, mert a zöld Mohamed próféta szent színe volt,

ilyen volt a zászlója és a Mekkát megjárt zarándokok turbánja. Ha „hitetlen gyaur” ezt a szent

színt testének becstelenebbik felére húzta, a törökök azon nyomban felkoncolták a hadifoglyot.

– hogy Európa-szerte csak a század közepén rendelték el a katonáknak, hogy alsónadrágot

viseljenek.

– a huszárezredek zenekarai csupa szürke lovon vonultak ki.

– az üstdobok az ezred féltve őrzött büszkeségei voltak, ugyanolyan tisztelet övezte, mint a zászlót.

Elvesztésük esetén – a zászlóhoz hasonlóan – nem volt szabad pótolni, hacsak nem zsákmányoltak

helyette másikat.

– mikor a századhoz új tiszt vonult be, a századtrombitásnak „Trinkgeld” járt.

– az ezredtulajdonos adott a tiszteknek és a legénységnek nősülési engedélyt, amiért az illetőktől

ajándék járt neki.

– 1769-ben a tisztek számára házassági óvadékot írtak elő, valamint a tisztikarnak csak egyharmada

lehetett nős.

– a kapitány a legénységnek ajándék ellenében – rendszerint egy ezüstkanál – adott nősülési

engedélyt.

– ha egy tiszt örökösök, vagy végrendelet nélkül halt meg, hagyatékát az ezredtulajdonos kapta. Ha

voltak örökösök, vagy volt végrendelet, akkor az ezredtulajdonosnak csak egy ló, vagy pedig 100

arany járt az örökségből.

– a kornét látta el háborúban a hadiköveti szolgálatot, valamint a többi különös kiküldetést. A

halálra ítélt huszárok számára az ezred 2 kornétjának kellett kegyelmet kérnie.

– a hadkiegészítés, a verbunk hazai gyakorlata a német Werbung (jelentése „reklám”) kifejezésből

ered.

– aki elfogadta a „parolapénzt”, azt mustrára rendelték. A mustramester szemrevételezte, hogy a

jelentkező egyáltalán alkalmas-e a fegyverforgatásra, van-e megfelelő hadfelszerelése, alkata a

katonáskodáshoz. Ha igen, az elöljáró a soltésszal (hadbíróval) felolvastatta a hadicikkeket, majd

feleskette az újoncot az ezredzászlóra.

– a toborzók nőket is alkalmaztak. Dalos lányokat fogadtak fel, akik jelenlétükkel, nótájukkal még

vonzóbbá tették a verbuválást és mint táncosnők is kéznél voltak.

– megtévesztés módszere sem hiányzott a toborzók hazai gyakorlatából. Gyakori volt, hogy a

gyalogezredek verbuválói díszes öltözékükkel vezették félre a katonának álló legényeket. Ilyen csellel élt 1810-ben, Vas megyében Martinovics kapitány is, amikor lovassági kardot és tarsolyt

kért kölcsön a fegyvertárból a 48. gyalogezred verbuválói részére.